Reggel boldogan keltem ki az ágyból. Valahogy úgy éreztem, ez a nap más mint a többi. Felkaptam magamra pár göncöt, és boldogan ugráltam le a lépcsőn hűséges kutyám nyomában.
- Szia anya! Szép reggelünk van, nem? - kérdeztem vigyorogva
- Szia kicsim! Hát igen, jó napnak nézünk elébe. Mi ez a nagy vidámság?
- Nem tudom, csak úgy rámjött - majd nevetgélve kirohantam az udvarra és játszottam egy kicsit Dominóval.
- Ha most ilyen boldog, akkor mit fog szólni, hogy ha megtudja a jó hírt...- majd anyukám gyorsan elhalgatott, mert éppen beléptem az ajtón.
- Anya, nem akarlak idegesíteni, de átgondoltad azt a tegnap esti dolgot?
- Igen. Nagyon sajnálom, hogy így viselkedtem veled, de tudod apáddal nagyon szerettük egymást, és nem akartalak téged is elveszíteni. De rájöttem, hogy ha eltiltalak a lovaglástól, azzal nem oldok meg semmit, hisz anélkül is jöhet bármilyen baleset. Szóval úgy gondoltam, újra elkezdheted a lovaglást. Reggel már felhívtam a lovarda vezetőjét, és azt mondta, tárt karokkal vár, majd a fia körbevezet, meg futószáron lovagoltat, és ha ott szépen mész, akkor mehetsz a nagykarámba - mondta anya mosolyogva
- jaj nagyon-nagyon köszi anya! Imádlad! - majd úgy megöleltem, hogy megroppant valamelyik csontja.
- Nyugi Amy, nem akarok rokkant lenni, mert akkor nem tudom fizetni a lovaglóóráid.
- Jaj bocsi anya...xD- mondtam nevetve. - mikor mehetek ki?
- Ha szeretnéd, akár most is indulhatsz, csak vedd át a ruhád.
- Jipííííííííííííííííííí - sikítottam és már rohantam is a szobámba.
Miután összekészítettem a cuccom, anyával beugrottunk a kocsiba és útnak indultunk. Beletelt pár percbe, mire megtaláltuk az odavezető utat. A lovarda egyszerűen varázslatos volt. Volt egy hatalmas fedeles, egy szénatároló és egy jó nagy istálló. Így kívülről 30 férőhelyesnek néztem. 3 lovaglópálya volt: egy futószáras, egy sima pálya és egy gyönyörű ugrópálya. Hatalmas karámok és legelők nyúltak el a messzeségbe, és az egész lovarda egy kisebb völgyben feküdt.
- Jó kis tereplehetőségek lehetnek erre - gondolkodtam hangosan
- Lassabban a tempóval nagylány, először majd ismerd meg a lovakat.
- Jó-jó persze!- mondta mosolyogva.
Megérkeztünk a parkolóba, én pedig kiszálltam a kocsiból. Kivettem a cuccaimat, majd egy közeli padra pakoltam le őket.
- Amy!!! hahóó it vagyok! - kiabálta valaki
 Hátrafordultam, és láttam, hogy Jess integet az istállóból
- Szia!
-Gyere! Bemutatom a lovakat! - hívott, én meg persze odafutottam - örülök, hogy jöhettél!
- Nekem mondod!? - mondtam nevetve - majd szétrobbanok az örömtől!
Majd Jess végigvezetett az istállón. majdnem jól tippeltem, ugyanis az istálló 35 férőhelyes volt, igaz csak 33 ló volt. Gyönyörű lovak áltak a boxokban. Jess gyorsan elmondta a lovarda szabályait, amik nem voltak különösen szigorúak, alapszabályok voltak minden lovardában.
 Fél óra múlva érkezésem után egy srác jött oda hozzám
- Hello! Én Lex vagyok, te bizonyára az új lány - mondta kedvesen
- Szia! Igen én vagyok. Hívj csak Amy-nek. Örülök, hogy megismertelek.
- Szintúgy. Amint látom, a hugommal már megismerkedtél. - mondta mosolyogva
- Ti tesók vagytok? Nem is tudtam - mondtam csodálkozva
- Hát valami olyasmik lennénk - mondta Jess, majd jól oldalba bökte Lex-et - a szüleink vezetik a lovardát.
- Húú az tök jó! Nekünk is volt régen lovunk..., na de az rég volt!:) - mondtam kicsit szomorúan
- Szóval akkor már lovagoltál? - kérdezte Lex
- Hát 13 éves koromig szinte minden nap, de most egy évet kihagytam.
- Akkor bizonyára jó lovas vagy. Futószáron vagy karámban szeretnék kezdeni?
- Szerintem mehetek karámban.
- Nah szeretem az ilyen bevállalós lovasokat - mondta nevetve - azt hiszem, neked tökélezes lesz Polaris. Ő egy arab telivér, de csak hobby célokra használjuk. Nem túl képzett, de így újrakezdésre tökéletes. Megmutatom az ő felszerelését, a többi megy majd magától?
- Persze! Azért a rutinból még nem estem ki.
Miután Lex megmuatta Polaris cuccait, alaposan leápoltam és felszereltem. Nagyon nyugodt ló volt, végig egy helyben maradt és boldogan ropogtatta a zabot. Mikor kész voltam, én is felvettem a lovaglócuccaim, majd kivezettem Polarist. Lex már egy hordón ülve várt minket.
- Na minden rendben ment?
- Persze! - mosolyogtam
Felszálltam Polarisra és bemelegítettem. Miután Lex látta, hogy minden szépen megy, egy kemény órát tartott nekünk. Azt hiszem Polaris és én is rendesen megizzadtuk a kemény munkában. Az óra vége előtt Lex odajött hozzánk.
- Huh nagyon jók voltatok. Nincs túl sok lovas, aki ilyen jól megcsinál egy ilyen szintű edzést! Ha gondolod, akkor még az óra végén vágtázhattok egy kicsit! - mondta mosolyogva
- Rendben, köszi! Lehet, hogy pár kört még megyünk!
És hát kihasználva az alkalmat vágtáztam még 5 kört. Mire levezettem Polarist, kijött Betty, Lex és Jess anyja.
- Szia Amy! Láttam az edzésedet az ablakból. Nagyon jók voltatok. Hogy érezted magad?
- Eszméletlen volt. Polaris is ügyes paci, de szerintem én most még egy csacsin is élveztem volna a lovaglást. Már ki voltam rá éhezbe. - mondtam nevetve - de az biztos, hogy gyakran kijárok, még ha nem is lovagolni.
- Ennek örülök! Mindig elkél egy-két kéz a lovardában. Ha így haladsz, hamarosan kimehetsz Lex-el terepre is. Meg persze Jess is mehet. Csak Jess lova néha bevadul, azért nem nagyon küldök vele ki lovasokat.
- Az jó lenne! :)
Miután leszálltam Polarisról, leszereltem, és langyos vízzel áttöröltem, mert alaposan megizzadt. Már végeztem minden munkával, amikor Lex lépett be.
- Na milyen volt a mai napod?
- Csodálatod. De ezt neked is köszönhetem! Kitűnő edző lennél!:)
- óóó köszönöm. Igaz nem nagyon szoktam oktatni, hisz arra van Thomas, az edzőnk, de mivel ma szabadnapja volt, én voltam a soros. Ha gondolod, máskor is segítek az edzéseknél!
- De csak ha nem rabolom vele az idődet!
- Dehogy rabolod!:) Melyik ló tetszik legjobban amúgy?
- Hátrébb van valahol egy arab kanca. Nagyon tetszik a színe is, olyan különleges.
- Szerintem Dinamikra gondolsz. Ő amúgy eladó, de ha szeretnéd, legközelebb lovagolhatsz rajta. Néha kicsit makacs, de egy erősebb kezű lovas könnyen kezeli.
- Az nagyszerű lenne. Amúgy lehet, hogy holnap már jövök lovagolni.
- Hogy ha jössz, akkor megnézzük, hogy megy alattad Dinamik, és ha a karámban jól megy, akkor akár terepre is kinézhetünk!
- Az szuper lenne! Gyönyörű ez a környék! - mondtam mosogva.
Majd éreztem, hogy a mobilom rezeg.
- Anyukám az, már szeretne hazaindulni. Bocsi, de mennem kell! Szia! És köszi ezt a fantasztikus napot! - mondtam mosolyogva
- Szia! Szívesen! - köszönt el tűlem Lex - Kedves ez a lány, nem bánnám, ha több lenne köztünk barátságnál - gondoltam magában Lex
 - Szia anya! Futottam ahogy csak tudtam! Köszi szépen, hogy kihoztál, csodálatos napom volt!
- Nagyon szívesen. A lovaglási stílusod olyan, mint apádé, büszke lehetsz magadra! - mondta anya csillogó szemekkel
Útközben minden apró kis részletet elmeséltem anyának, meséltem Dinamikról, a gyönyörű arab kanácról és mindenről, ami a mai nap megtörtént velem. 
Mikor hazaértünk, Dominót kiengedtem, hogy rohangásszon egy kicsit a réten, majd fél óra múlva hazahívtam.
Lefürödtem, majd anyával megvacsoráztunk. Anya még tévézett egy kicsit, de én inkább felmentem aludni, mert már nagyon fáradt voltam. Kidőltem az ágyon, és elmosolyogtam magam. Rég nem volt ilyen jó napom.

Folytatás következik.