Már korán reggel talpon voltam, hogy Dominót még lovaglás előtt elvigyem sétálni. Gyorsan felöltöztem, és lábujjhegyen kimentem a házból, mert még anyukám aludt. Dominot a házunk mögötti rétre vittem ki, ahol önfeledten kergette a nyulakat és egyéb kisemlősöket. Fél 8 felé hazaindultunk.
8 órára hazaértünk, és már anyukám is felébredt. Egy tál tükörtojással várt, amit gyorsan meg is ettem. Reggeli után átöltöztem lovaglóruhába, és útnak indultunk.
Mikor megérkeztünk, Lex épp Flamencát, az egyik oktatólovat szerelte fel.
- Szia Amy! Jó reggelt Mrs. McKensy!
- Hello! Ő hová készül? - kérdeztem
- Szia! Amy, este jövök érted!
-Szia anya!
- Viszlát! Nah szóval fél 9-re jön egy haladó lovas, aki egyedül megy már karámba, neki készítem elő Flamencát. Ha gondolod, elkezdheted Dinamikot csutakolni, mert Barney már kész!
- Rendben!:) - majd elszaladtam az istállókhoz. Megkerestem a pucolóeszközöket, majd alaposan lecsutakoltam Dinamikot. Szerencsére már Lex kikészítette a felszerelését, így nem kellett megkeresnem. Mire végeztem, pont bejött az istállóba.
- Úgy látom ti már készen áltol!:) Amíg én elkészülök, addig menjetek az ugrópályára, mert ott nem eddz senki, és legalább megismeritek egymást! - mondta mosolyogva
- Rendben!:) Jess jön velünk?
- Nem tud jönni, mert beteg lett.
- Hát akkor jobbulást kívánok neki!
 - Átadom - majd rám kacsintott
-Olyan cuki - gondoltam magamban. Régen tiszta ideg voltam, ha fiúkkal kellett beszélnem kettesben, de mellette teljesen feloldódtam. Na meg elolvadtam, mert hát nem néz ki rosszul...
Kivezettem Dinamikot és felszálltam rá. Egy kis bemelegítés után elkezdtem összeszedni. Minden apró jelzésre gyönyörűen reagált. Épp vágtáztunk, amikor Lex kijött.
- Úgy látom, jól összebarátkoztatok! Akkor indulunk terepre?
- Persze! - majd megveregettem lovam nyakát
Gyönyörű tájon mentünk. Már jó ideje csak ügettünk, mert egy erdős részen mentünk át, amikor előttünk megnyílt az út, ugyanis elértük a mezőt.
- Mit szólsz egy kis vágtához? - kérdezte mosolyogva Lex
- Én benne vagyok, de akkor adjunk bele apait-anyait, nem akarok járókeretes mamóka tempóban haladni! - mondtam nevetve
- Hát ez jó volt, akkor indulás! - adta ki Lex a parancsot, miközben a beszólásomon nevetett
Galoppban haladtunk a homokos úton. A lovak szinte fej-fej mellett haladtak, de Barney egy kicsit gyorsabb volt. Lassan megcsillant előttünk a fodrozódó tó, így lassú vágtára fogtuk vissza a lovakat.
- Mit szólsz egy kis vágáthoz a tó partján? Van egy rész, ahol homokos! - fordult hátra hozzám Lex
- Én benne vagyok!
Majd egy kicsit gyorsabb vágtára ösztökéltük a lovakat, akik boldogan váltottak tempót. A lovak majd megőrültek a vízért, össze-vissza táncoltak benne, bakoltak örömükben. Miután rendesen kifáradtunk, levettük róluk a kantárt, és kötőféket tettünk rájuk, és egy közeli fához kötöttük őket. Mi pedig levettük a csizmánkat, és elkezdtünk futkározni a sekély vízben. Lex kitalálta, hogy játszunk fogócskát. Hát az valami haláli volt. Teljes erőmből futottam, de egyszer csak valaki hátulról megragadott, és elkezdett a levegőben pörgetni mindaddig, amíg el nem esett. Mindketten csurom vizesek lettünk, és majdnem megfulladtunk a röhögéstől. Még szerencse, hogy Lex hozott magával plédet, amivel fel tudtuk itatni valamennyire a vizet a pólónkról. Majd leültünk a lovak közelébe, és elkezdtünk enni.
- Csodálatos napom volt, köszi szépen mindent!
- Én is rég éreztem ilyen jól magam, ha egyáltalán volt már ilyen jó napom - mondta mosolyogva Lex - de gondolj bele! Ennek a napnak még nincs vége!
- Ez igaz, de nincs az a dolog, ami ezt a napot elronthatná - majd szétterültem a földön.
Mivel nagyon vakított a nap, becsuktam a szemem, de egyszer csak arra eszméltem, hogy valaki csikiz. Gyorsan felugrottam és elkezdtem szaladni, de mindhiába, Lex hamar elkapott. Kaptam egy alapos csikizést, majd magához húzott és megölelt. Azt hittem, hogy a szívem kiugrik a helyéről, de én is visszaöleltem. Majd elengedtük egymást, de kézenfogva mentünk vissza a lovakhoz. Felszáltam Dinamik hátára, majd magam elé bambultam. Azt hiszem, szerelmes vagyok. Lehetséges ez, hogy egy ilyen helyes srác, aki ráadásul egy évvel idősebb nálam, tetszenék neki? Gondolatmenetemből Lex ébreszettt fel.
- Hahó Amy, velünk vagy? Itt föld Amy-hez?
- Jaj bocsi, persze itt vagyok, csak elbambultam. Mit is mondtál? - kérdeztem
- Azt hogy indulhatunk-e vissza, vagy estig így akarsz maradni.. - mondta Lex nevetve
- Hát ha nem bántalak meg, inkább induljunk vissza - nevettem el magam
Hazafelé úton még jót beszélgettünk, és sok mindent megtudtam Lex-ről. Pl. azt, hogy eddig egy barátnője volt, de vele egy hét után szakított, mert kiderült, hogy ezt az egészet csak fogadásból csinálta, és azóta egy lány sem érdekelte. Nagyon reméltem, hogy a köztünk lévő viszony viszont komolyabbra fordul, és nem csak egy hétig tart. Még sok hasznos dolgot megtudtam róla, de én csak annak örültem, hogy nincs barátnője. Ezek szerint lehet esélyem, és nem csak futó kaland volt a tóparti ölelés.
Mikor visszaértünk, leszereltük a lovainkat, majd leápoltuk őket. Én kicsit lassabb voltam, de nem unatkoztam, hisz Lex a boxajtóban állt és figyelt, miközben vicces lovas bakikról mesélt. Beszélgetésünknek a mobilom csörgése vetett véget. Anyukám volt az, már vár a kocsiban.
Már elindultam az istállóból, amikor Lex megfogta a karom, és egy puszit nyomott az arcomra.
- Gyere holnap is! Szia!
- Szia! Mindent köszönök! Remélem tudok jönni!:) - mondtam hálás mosollyal, majd kiszaladtam a kocsihoz
Anyukám útközben a mai napról faggatott, de a Lex-el kapcsolatos érzelmeimről nem mondtam semmit. Jobb is, ha egy ideig nem tudja meg. Este ismét boldogan aludtam el. Talán nem is baj, hogy elköltöztünk, persze hiányoznak a barátok, de így legalább újra lovagolhatok és megismerhettem Lex-et és Jess-t! Elhatároztam, hogy holnap felhívom Lillian-t a régi barátnőm, és mindent elmondok neki. Biztos ki lesz akadva!- gondoltam magamban

Folytatás következik!